Könyves
beszámoló #3
2023.
Július
Kedves Olvasó!
Ismét eltelt egy hónap,
és már a harmadik könyves beszámolót készítettem el. Hihetetlen, milyen gyorsan
telik az idő. Viszonylag későn osztom meg ezt a bejegyzést, amelynek oka az, hogy
cseppet a feje tetejére állt az életem, és kevesebb időm maradt a bloggal foglalkozni,
de igyekszem nem hanyagolni annyira. Nekem is egy kikapcsolódás, és az elmúlt
két hét után főleg azt érzem, hogy szükségem van rá.
A július hónapom kicsit
több könyvvel telt, mint amire számítottam. A nyaralásunk feltöltött
energiával, ami az olvasott oldalakon is meglátszott. 😊
Könyv vásárlás:
Nagyon sokáig halogattam
a könyvutalványaim beváltását, ám ebben a hónapban nem tudtam elmenni szótlanul
a Libri mellett. Nem gyakran járok a könyvesbolt közelében, tehát arra
gondoltam, most már ideje betérni. Szerencsém is volt, hiszen 2+1 akció volt
éppen a könyvesboltban. Igaz, hogy a könyvutalványaim keretét bőven túlléptem,
de így is csak nagyjából egy könyv árát kellett kifizetnem az ötből.
 |
| A kép forrása |
A Caraval trilógiát nagyon szerettem, éppen ezért bátran vásároltam meg Stephanie Garber következő regényét, amelynek címe: Volt egyszer egy összetört szív. Felkeltette az érdeklődésemet a Szívek Hercege, és nem volt kérdés, hogy elfogom olvasni. Biztos vagyok abban, ez is ugyanúgy tetszeni fog, ahogy a Caraval is.
Ahogy azt már írtam a 20
perc könyvklub összefoglalójában, Tom Felton könyve feltétlenül az olvasnivalók
listájára került, így be is szereztem.
A Slammed sorozat első
része még hiányzott a polcomról, és a többi rész közül is. Sajnos a kiadás nem
egyforma, mert a második és harmadik rész a régebbi borítóval van, de nem
bánom. A lényeg, hogy már teljes a gyűjtemény. 😊
Az Agatha Christie
könyveket nem is magyarázom, hiszen nagyon szeretem a történeteit. Még keveset
olvastam el közülük, de bátran vásároltam meg ezt a két könyvet, mert nem fogok
csalódni egyikben sem. 😊
Olvasmányok:
Előző hónapról áthúzódott
a Trónok Harca első könyve. Nem végeztem vele olyan hamar, mint
gondoltam, de rájöttem, hogy nem is lehet vele sietni. Nagyon tetszett, hogy a
sorozatban ragaszkodtak a könyvekhez. Talán egyetlen hátránya volt, mégpedig
nem tudtam teljesen szabadjára engedni a fantáziámat a cselekmények közben,
mert a megfilmesített változat volt csak a szemem előtt. Ez teljes mértékben az
én hibám. Az nem valószínű, hogy többször, vagy akár csak még egyszer elolvasom
a könyvet. Esetleg akkor, ha nagyon rá fogok érni, és nem dolgozok, de olyan
nem sokszor lesz szerintem. 😊
Régebben láttam már a
filmet, és akkor döntöttem el, hogy szeretném a könyvet is elolvasni. Meghatódtam
rajta, viszont bevallom őszintén, azt hittem, hogy jobban meg fog siratni. A
végén nem tudtam visszatartani a könnyeimet ugyan, de még mindig nem volt olyan
reakcióm, ami egy másik könyv végén. Ha kíváncsi vagy, melyik könyv lehet,
akkor ide kattintva megtalálhatod, és az értékelésemet is elolvashatod. A Mielőtt
megismertelek-re visszatérve, nem tudok állást foglalni. Pontosan abban a
helyzetben érzem magam, amiben Louisa. Nem tudom megállapítani, mi lett volna a
helyes döntés Will esetében. Viszont Lou élete sem volt fenékig tejfel. A húgát
kifejezetten utáltam, talán csak akkor tett jó benyomást, amikor próbált
segíteni a nővérének, de akkor is szinte csak önző okokból. Lou pedig
elviselte, hogy neki mindig háttérbe kell szorulnia miatta. Megbotránkoztatott,
felemelt, elbűvölt, összetört ez a történet. A folytatást viszont nem fogom
kihagyni, de egy kis szünetre szükségem van. Könyvtári könyv, és az elmúlt
hónap szokását követve, elrejtettem egy kis üzenetet a könyvben. 😊 Könyvjelzőnek is bátran használhatja
majd a következő olvasó.
A Maddox testvérek ismét
jelen voltak ebben a hónapban. Ellie és Tyler története tetszik eddig a
legkevésbé. Ami megmaradt bennem, és egyszerűen nem tudok szemet hunyni
felette, hogy Ellison beismerte, bevallotta, hogy ő alkoholista. Egyszerűen nem
értem. Most lehet, hogy légből kapott leszek, de most komolyan, az igazi
alkoholisták mióta ismerik be maguktól, hogy azok??? Vagy csak én vagyok ilyen
maradi, nem tudom. Alapból nehéz volt megbarátkoznom a személyiségével, és
nehezen is haladtam a könyvvel miatta.
 |
| Kép forrása |
Ahogy azt elterveztem, a
balatoni nyaralásunk során elkezdtem Colleen Hoover: Velünk kezdődik
című könyvét, amit már nagyon vártam. Bevallom, arra számítottam, hogy sokkal
jobban kibontakozik Lily és Atlas jövője, de azt elismerem, hogy kellett az az
időszak, amikor lezárja Lily a Ryle-val való kapcsolatát. Hála Istennek Ryle
képes volt felnőttként viselkedni, ami valószínűleg a munkájából adódik, ám az
biztos, hogy nagyon éles és hirtelen váltás volt tőle. Szinte nem emberi. Egyik
pillanatban neki ugrik a másiknak, aztán pedig higgadtan beszélget. Lily
megmutatta, hogy mennyire szerető édesanya és a lehető legnagyobb odafigyeléssel
van a kislánya felé. Emellett rossz volt olvasni azokat az ösztönös reakciókat
tőle, amik a férjével való együttélés során beleivódtak a viselkedésébe. Ez
meglehetősen valósághű a könyvben. A múltban történteket, az ezekkel járó
fájdalmat nem lehet csak úgy elengedni, vagy bezárni egy fiókba. Hosszú
gyógyulás lesz ez Lily életében, és a szerető, precíz, gondoskodó Atlas segít
is neki ebben. Pedig neki is bőven akadnak problémák az életében, amelyeket
nyugalommal kezel és mindenkinek a legjobbat akarja. Még annak a nőnek is, aki
sosem gondoskodott róla.
 |
| Kép forrása |
Még ebben a hónapban
elolvastam Tom Felton Túl a varázslaton című könyvét. Annyira jól esett az ő
szemén belelátni a színészet, és a Harry Potter világába. A nagyapájával való
kapcsolata szinte megmelengette a szívemet, rengeteget segített az unokájának
abban, hogy a legjobb szerepet hozza ki magából. Hiszen egy gyermek, aki még
alighogy elhagyta a 10 éves kort, ilyen látszólag komoly feladatot vállal
magára, az nagy dolog. Játékként fogta fel, ami annyira nem is lenne nagy baj
szerintem, de mégis hallgatnia kell a producerekre, és hagynia kell, hogy a
felnőttek irányítsák. Ugyanakkor, ahogy Tom Felton is leírta, a felnőtteknek is
meg kellett tanulnia kezelni a gyerekeket. Sosem gondoltam például, amit az
első nagyteremben játszódó jelenetről leírt a szerző, de belegondolva, teljesen
logikus. Egy gyermek egyébként is a legőszintébb reakciót tudja produkálni,
főleg akkor, ha meglepődik. Jót nevettem azon, amit Emma Watson jobb horgáról
írt, ugyanakkor nagyon elszomorított, hogy a gyerekek nem tudtak különbséget
tenni a színész és a karakter között. Érdemes elolvasni, és nekem nagyon
tetszett.
 |
| Kép forrása |
Utolsó sorban, elkezdtem
a Trónok Harca második könyvét, viszont nem sokáig jutottam el benne. Még
mindig az a véleményem, hogy bizony át kell rágni, mert rengeteg szemszögből,
rengeteg helyszínről kapom az információkat. Jelenleg úgy érzem, egy kicsit
szüneteltetni is fogom, és a harmadik könyvet nem kezdem el a második után.
A hónap számokban: 2340 oldal / 5 könyv