Egy csipetnyi Erdély Magyarországon

 Egy csipetnyi Erdély Magyarországon
Szilvásvárad – Szalajka-völgy

 

Szilvásvárad felé tartva gyönyörű a látvány

Néhány pillanatra a csodálatos Erdély szerpentines útjain éreztem magam, ahogy körbetekintettem az előttem elterülő tájon. A frissen zöldellő fű a hullámos dombvonulaton és a rengeteg, egymás hegyén-hátán sorakozó, gyönyörű fák látványa miatt elkalandoztam a messzi vidékre. Nagyon meglepődtem, amikor Szilvásvárad felé tartva, a falvak után egyszer csak előbukkant ez a mesevilág. Csak a juhok és pásztorok, illetve a mélységek hiányoztak, aztán már csak annyit kérdeztem volna, hogy mégis mekkorát ugrottunk a földgömbön? Az úti célunk a szilvásváradi Szalajka-völgy volt, így aki szeretné megtekinteni ezt a lenyűgöző tájat, akkor Kazincbarcika felől érdemes megközelíteni. Nincs kizárva, hogy más irányból is ehhez hasonló vagy még szebb területeket lehet látni, hiszen a völgy a Bükki Nemzeti Park része.

Szalajka patak

Május első napján hatalmas túrára adtuk a fejünket a párommal,  és  szerettünk volna ki is mozdulni ezen a szép, meleg tavaszi  napon. Túrázáshoz tökéletes volt az időjárás, és a völgy többnyire  árnyékos, hűvös területein egy pillanatra fel is frissíthette magát  az ember a Szalajka-patak tiszta vizével.

Ahogy minden természetvédelmi területen, úgy itt is a levegő  tisztasága érezhető volt, és a tüdőnk egy kicsit fellélegzett. Nem  szívtunk be annyi káros anyagot, hiszen távol voltunk az  autóforgalomtól. Ezen kívül csend és nyugalom honolt az egész  völgyben. Bár, ünnepnapon sokkal több ember járt itt, mint egy  átlagos hétköznapon, így is nagyon jól éreztük magunkat.

Az aszfaltozott út egészen a Fátyol-vízesésig vezet, amelyet  lassabb tempóban is haladva legfeljebb egy óra alatt elérünk. Itt a  gyerekek részére egy szép, tisztán tartott játszótér van kialakítva,  és a hatalmas Gloriett-tisztáson akár piknikezésre is lehetőség van.  Menet közben pedig hallgathatjuk a patak csobogását.

Fátyol-vízesés

Hozok nektek még néhány általam készített fotót, hogy lássátok, az útvonalon miket lehet megtekinteni:

Ez a drága jószág is az utunkba akadt. Vagy inkább mi az övébe? 😉
A Szalajka-völgyi vadaspark egy lakója.

Természetesen nem hiányozhat az Erdő fohásza🌲🌳

Kárpátok Őre Emlékmű

Halastó

Szikla-forrás

Azt sem felejtem el megemlíteni, hogy a Fátyol-vízesésig erdei kisvonat🚂 is szállítja az embereket, amelyet véleményem szerint gyerekek és felnőttek egyaránt élvezhetnek. Mi most kihagytuk, de utólag belegondolva, talán mindkettőnk lábai hálásak lettek volna, ha visszafele igénybe vesszük a kisvonatot. 😁

A vízeséstől tovább haladva a Sipovics tengerszemhez, másnéven Felső-tóhoz érkezünk, amelynek a színe engem egyszerűen elvarázsolt. A fotón is nagyon szépen látszik a különleges zöldes-kék víz felszín, amely a napsütésben ragyogó, és élőben elképesztően szép. Talán össze sem hasonlítható, de nekem azonnal a Balaton jutott eszembe, amint megláttam, hiszen a Balatonra jellemző, hogy akármelyik részéről tekintünk a víz felszínre, mindig más színben játszik. A Felső-tó esetében pedig a háttérben húzódó növényzet extra látványt nyújtott az ide érkezőknek.

Szívesen elidőztem volna ott egész nap. Engem teljesen kikapcsol és megnyugtat a természet csodája. Ha a hétköznapi gondok elől szeretne az ember elmenekülni, és kissé háttérbe szorítani fejben a problémás gondolatokat, arra ez a völgy kiválóan alkalmas.

Sipovics-tengerszem, vagyis a Felső-tó
Mesés a látvány! 

A mi végállomásunk az Istállóskői-barlang volt. Szerintem mi nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Nagyon meredek parton kellett felkaptatni, és mi, mint amatőr túrázók, megfontoltuk útközben többször, hogy visszafordulunk. De erősebb volt a kíváncsiság, és a fentről érkezők közül egy valaki kedvesen biztatott minket, hogy már nincs sok hátra, így folytattuk utunkat.

A felfelé tartó út

Felső-tó a magasból

Szűkebb ösvény a barlangig

Maga a barlang annyira mégsem volt különleges számomra, és kissé taszított a tudat, hogy áldozatokat mutattak be ott, így csak a bejáratáig merészkedtem. Nagyon sokan egészen a barlang mélyéig mentek. A megfázástól is tartottam, hiszen felfelé nagyon melegem lett, a barlangból pedig hűvös levegő áramlott kifelé. Plusz indokom volt arra, hogy nem megyek be, de a hőmérsékletnek semmi köze nem lehetett az évszázadokkal ezelőtt lezajlott eseményekhez. A hatalmas, háromszög alakú nyílásból elegendő volt számomra a barlang látványa. Mindenesetre megtekintettük, és büszke vagyok magunkra, hogy felmentünk. Bár, a következő túra útvonalunk nem lesz ilyen nehéz terep, azt már odafent eldöntöttem.

Istállóskői-barlang

A visszaúton a megerőltetéstől már éreztem a combomban és a talpamban az izomlázat. Azt gondolom, hogy egy ilyen útvonalon kényelmesebb lett volna végig földúton menni, de természetesen esős, sárosabb időben az aszfaltozott út nagyon hasznos tud lenni. Babakocsival, kerékpárral, görkorcsolyával, más eszközzel is könnyen megközelíthető a vízesés. Kutyasétáltatás helyszínének sem utolsó, hiszen rengeteg ebet láttunk. Néhányan megmártóztak a patakban is, a barátságos, boldog arcukat látva pedig nekünk még jobb lett a kedvünk. Sajnos az én huncut, kíváncsi természetű, és sokszor zabolátlan német vizsla kutyusom 🐕nem tudott volna a pórázon megmaradni, ám nagyon élvezte volna más kutyák társaságát.

Ismét erdélyi területhez hasonló kilátás

Én ajánlom a Szalajka-völgy túraútvonalát mindenkinek. Az Istállóskői-barlangot már annyira talán nem, saját tapasztalatból. Kisebb pihenőket tartva nyugodtan fel lehet érni, ám a magasság miatt fárasztóbb. Maga a barlang 609 méteres magasságban nyílik (Forrás: Istállós-kői-barlang (szilvasvarad.hu)), és kedvező időjárásnak is kell lennie a megtekintéshez. A nagy melegben, és esős időben sem ajánlatos elindulni.

A csipetnyi Erdély látványáért pedig hálás voltam, nagyon jól esett a lelkemnek, és kellemes emlékeket idézett elő korábbi erdélyi utazásainkról.