20 perc könyvklub - 15-21. nap

Kedves Olvasó!

Elérkeztem egy következő héthez, amelyben a témák meglehetősen vegyesek. Nagyon sok olyan akadt köztük, amelyekhez kevésbé tudtam, kevésbé akartam hozzászólni, viszont buzgón írtam meg ismételten ezt a bejegyzést. Remélem, hogy azóta Te is kedvet kaptál a könyvklubhoz, és szorgalmasan pipálgattad ki a napokat szépen sorban. 😊

20 perc könyvklub 15-21. nap

2023. 06. 19. – 15. nap – Hogyan találj rá a könyvekre, amiket szívesen fognak olvasni a gyerekek?

Alig várom, hogy a saját gyermekemnek olvashassak meséket, történeteket. Olyan különleges és hatalmas a fantáziájuk, hogy nincs szükségük a legtöbb esetben illusztrációkra, viszont egyértelműen az ő nyelvükön íródott meséket kell felolvasni nekik. Nagyon várom, hogy átadjam az olvasás örömét az én kisbabámnak. Nagy eséllyel már akkor olvasni fogok neki hangosan, amikor még csak a pocakban lesz. Feltéve, ha szereti majd a hangomat. 😊

A napi olvasnivaló: Békés Pál – A kétbalkezes varázsló

Itt aztán bőven lehet a fantáziára hagyatkozni. Nagyon szép és egyszerű leírások vannak a történetben, bár nekem a Harry Potterre hajaz az egész. Kissé lehangoló volt a kétbalkezes varázsló, és csúfolódás rajta. Talán, ha humorosabb irányba ment volna el az író, akkor jobban tetszett volna.

 

2023. 06. 20. – 16. nap – Túrabakancsot fel, irány a szabad! És a könyv se maradjon otthon

Bár nagyon szeretném, ha mindig ilyen egyszerű lenne csak úgy magam mögött hagyni a gondokat, keresni egy nyugodt helyet az erdő mélyén, és csak olvasni, de nem lehet. Ahogy már korábbi posztomnál is írtam, jobban szeretek magam lenni, mikor olvasok, hiszen nem vagyok hatalmas társasági ember. Természetesen mindig megbeszéljük legjobb barátnőmmel az olvasási élményeket, ha olyan könyvet olvasunk, amit mindketten hasonlóan szeretünk, de igazából ennyi. Nagyon szívesen viszek magammal könyvet bárhova, és unalmas perceimben elő is veszem. 😊

A napi olvasnivaló: Kocsi Noémi – Bakancslista – Magyarország

Kissé csalódás volt ez a rövidke olvasmány – körülbelül 2 perces volt, nem 20, és szerintem több sebből vérzik. A szerző előszavain kívül kétszer olvashattuk el, hogy Mohács környékén a Dunából aranyat lehet mosni, és szintén kétszer szerepel a  zengővárkonyi gesztenyeszedés. Illetve az olvasás elég kényelmetlen volt, hiszen nem egyben láttam a szöveget, hanem szakaszosan. Nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan a Libri, de nekem sajnos nem tetszett.

 

2023. 06. 21. – 17. nap – Kihívás: Hívj el valakit magaddal és olvassatok együtt!

A cikk egy és ugyanaz, mint az előző napon. Fura. Mindenesetre nekem a kihívásról az jutott eszembe, hogy hosszú idő után rá tudtam venni a páromat egy könyv elolvasására. Igaz, hogy nem kellett annyira győzködni, mivel olyan könyvet kapott, aminek a témája érdekli őt, de így sem gondoltam, hogy el fogja olvasni. Szóval nekem inkább az volt a kihívás, hogy vegyek rá valakit az olvasásra, de lényegében majdnem vehetjük úgy, hogy velem együtt olvasott. 😊

A napi olvasnivaló: Sally Franson – Ami igazán számít

Végül nem jöttem rá, mi az, ami igazán számít. Annyira sok volt az információ ebben a kis részletben, hogy nem is bírtam a végéig fejben tartani.

 

2023. 06. 22. – 18. nap – Háború és béke.

Amennyire lehet, magáról a háborúról szóló, és azokat ecsetelő könyveket elkerülöm. A maradék energiámat és életkedvemet is elszívná egy ilyen témájú könyv. Szörnyen nehéz téma, amelyet feldolgozni nem könnyű. Ugyan nem háborúról szól, viszont mostoha körülmények között zajlik, az Szvetlana Alekszijevics Csernobili ima című könyve. Azt hittem, elég érett vagyok ahhoz, hogy ezt a könyvet el tudjam olvasni, és ami a legfontosabb, meg tudjam érteni, de nem sikerült. Évek, talán évtizedek kellenek még hozzá.

A napi olvasnivaló: Margaret Atwood – Égető kérdések

Margaret Atwood írásait, történeteit egyáltalán nem ismerem, mert még nem volt alkalmam olvasni a könyveit. A szolgálólány meséje című könyvéből készült sorozatnak az első évadát láttam, viszont azt is sokszor nehéz szívvel tudtam nézni. Elborzasztottak azok az életkörülmények, amelyeket az emberek kialakítottak puszta önzőségből maguknak. Úgy bántak embertársaikkal, mint az állatokkal, vagy sokkal rosszabbul. Fogalmam sincs, mennyire áll közel a könyvhöz a sorozat, de visszatartanak a látottak attól, hogy olvassam. A képzelőerőm meglehetősen nagy, így nem szeretném elképzelni azokat a szörnyű tetteket.

 

2023. 06. 23. – 19. nap – Rettegünk tőlük, mégis imádunk róluk olvasni

Tulajdonképpen ebben a cikkben a thriller zsánerről van szó. Én magam meglepődtem, amikor a moly.hu weboldalon leszűrtem az eddigi olvasmányaimat a thrillerre, és mennyi van benne. Azt gondoltam, nem lesz több 5 könyvnél, de őszintén, nem is nagyon figyeltem, amikor kiválasztottam a könyveket.

Az információ a moly.hu weboldaláról származik, és a személyes fiókomból.

Természetesen Stephen King nem maradhat le, illetve Colleen Hoover könyveiről is tudtam. Éppenséggel a Soha de soha sorozata meglepett, de átgondolva, teljesen jogosan szerepel a listában. 😊 Julie Kagawa könyveit egyszerűen imádtam, és nem értettem, miért vettem olyan későn a kezembe, amikor a vámpír témáért rajongok. Ami a leginkább meglepett, az a Pacskovszky testvérek könyve. A könyvről sajnos értékelést nem találtam, és 2019-ben olvastam, viszont azóta is áldom a szerencsémet, mert egy egyszerű papírbolt kis könyvespolcán fogtam ki, és emlékszem, hogy a történet mennyire magával ragadott. Végig fenn tartotta a figyelmemet, és nagyon izgultam a végét illetően. Ha nem lenne annyi olvasatlan könyv a polcomon, és nem vetettem volna bele magam újra a könyvtár világába, akkor valószínűleg rövid időn belül újra a kezembe venném a könyvet.

A napi olvasnivaló: Bret Easton Ellis – Amerikai psycho

Na ezt nem gondoltam volna. Egy valóságos pszichopata került előtérbe. Bár, azt kell mondjam, a mosodában megjelent kínai asszony sem lehet a legélesebb kés a fiókban, amikor a saját nyelvén magyaráz egy olyannak, aki nem érti. A legnagyobb döbbenet pedig az volt, amikor belépett egy hölgy, aki a főszereplő egy szomszédja lehet feltehetőleg, és miután hallotta a férfit kiabálni egy „ártatlan” asszonnyal, elhívja egy randira. Hihetetlenül őrültnek tűnik ez a történet az eleje alapján. Eddig több könyvnél azt állapítottam meg, hogy nem feltétlenül a legjobb döntés a legelejét hozni olvasnivalónak, de ennél mindent elmond. Ha emiatt nem, a fülszövege alapján semmiképpen sem fogom elolvasni ezt a könyvet. Vannak határaim a thrillert illetően is, és ha van hozzá hangulatom, sokkal hamarabb olvasok King könyvet, mert azok valóságos mesterművek. 😊

 

2023. 06. 24. – 20. nap – Korszakalkotó regény keresi botrányos szerzőjét!

Ami szerintem hozzá tartozik az írók életéhez, az az, hogy vagy saját vagy mások életéből ragadnak ki kisebb-nagyobb mozzanatokat, amivel színesíthetik a cselekményt. Legalábbis én így gondolom, hiszen a legjobb tapasztalatokat, ötleteket csak az élettől lehet megkapni. 😊

Olvastam a cikkben említett, Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvet, és a cselekmény maga nem rendített meg túlzottan, el is tudtam képzelni, hogy hasonló megtörtént. Inkább a főszereplő lány személyiségében találtam kivetnivalót. Az életkörülményeit megértem, és ezért vált olyanná, amilyen, de engem kissé taszított a viselkedése, a modora.

A napi olvasnivaló: Lucy Worsley – Agatha Christie

Nagyon ritkán akad a kezembe olyan könyv, ami többnyire önéletrajzról szól. Most is van egy a polcomon, mégpedig Alan Rickman egyik önéletrajza, amelyet egy élelmiszerüzletben találtam, és ott vásároltam meg. 😊 Jó pár éve már, pedig azt hittem, hamar el fogom olvasni.

Ebből a részletből viszont egyértelműen látszik, hogy egy világhírű írónő életében is vannak csorba foltok, a családja, a felmenői pedig problémákkal küszködtek. Nekünk mégsem ez számít igazán, hanem a rengeteg csodás és elgondolkodtató történet, amik a keze alól kerültek ki. 😊

 

2023. 06. 25 – 21. nap – És most: zene!

Régebben folyton zenét hallgattam olvasás mellett. Érdekes módon mostanság nehezebb egyszerre a kettőre figyelnem, de szerintem nem azért, mert képtelen lennék rá, hanem a kettőt külön-külön jobban élvezem. 😊 Nem minden zene illik egy adott könyvhöz, én pedig nem szoktam lejátszási listákat készíteni. Habár jelenleg a Trónok harca sorozathoz pont lenne mit hallgatni, de mégsem vágyom annyira rá.

Ami pedig az eddig megszokott zenei stílust érinti… bizony én is inkább olyan zenéket keresek, és hallgatok meg, amik emlékeztetnek a már megszokotthoz. Ritmusban, dallamban azokat hallgatom, amelyeket például lassan 10 éve. Nosztalgikus hangulatot idéz bennem. 😊

A napi olvasnivaló: Nick Hornby – Pop, csajok, satöbbi

Egy picivel hosszabb részletre lenne szükségem, hogy igazán el tudjam dönteni, el szeretném-e olvasni a könyvet vagy sem. 😊